Tényleg csak a tartalom számít?

 Többször találkoztam már azzal az érvvel a keresztény könnyűzene mellett, miszerint csak a szöveg, a tartalom számít, a zene lényegtelen. Vizsgáljuk meg, valóban megállja-e a helyét az, hogy a liturgikus éneknek csak a szövege számít!

Járjuk körbe ezt a kérdést versenyautós szempontból is. Van egy erős és könnyű, V8-as motorunk. Mibe építjük be, ha pl. a Hungaroringen akarunk versenyezni? Egy divatos SUV karosszériába vagy egy áramvonalas, jó tulajdonságokkal rendelkező, eredendően pályaversenyzésre építettbe? Nyilvánvalóan az utóbbiba, hiszen így kapunk gyorsabb, vezethetőbb, összességében jobb autót. Az SUV karosszériás is gyorsabb lenne, mint a többi szabadidő autó, de egy rendes pályaautótól jelentősen elmaradna.

De hogy van ez a zenénél? A gregorián zenében a tartalom és a forma összhangban van egymással. Kiegészítik, "szolgálják" egymást. A világi könnyűzenénél ez szintén így van. A dallam ugyanazt a lelkületet, hangulatot hozza ki az emberből, mint a szöveg. A keresztény könnyűzene ennek nem tesz eleget. A zene nincs összhangban a szöveggel. A keresztény könnyűzene dallamai a világi könnyűzene szövegét szolgálják. Ha szöveg nélkül hallgatjuk, akkor a világi könnyűzene lelkületét hozza elő. De ne csapjuk be magunkat, sokaknak akkor is a világi lelkiséget hozza elő, ha hallják a keresztény szöveget. Feltehetjük a költői kérdést: Ha a hétköznapokban hallott zenei stílust halljuk a szentmisén, akkor hogy emelkedünk ki onnan? Hogyan szakadunk ki a világiból, hogy csak Istenre figyeljünk? Nem elég az, hogy a szöveg más, mint a világi, a formának is ezt kell szolgálnia!

Ott is "kilóg a lóláb" ennél az érvelésnél, hogy a liturgikus énekről beszélünk. Ének, tehát szövegből és dallamból áll. Ha nem lenne fontos a dallam, akkor nem kellene zenét írni a szöveghez. Elég lenne prózában felolvasni a szöveget. Mégis sok szöveget megzenésítünk, pont azért, mert ha jó zenét írunk hozzá, az segít a tartalomban elmélyülni, kiegészíti azt. Akkor mégiscsak fontos a forma is? Igen, eléggé fontos. A lényeg, hogy a forma és a tartalom összhangban legyen. Ha ez a feltétel nem teljesül, - és a "gitáros" énekeknél ez nem mondható el - akkor csak összezavarjuk a hallgatóságot. És a zavarodottságból jó még nem született.

Forma és tartalom összhangja. Ez a kulcs a jó egyházzenéhez. A könnyűzenei eszközök eleve nem arra rendeltettek, hogy az egyházi szövegek lelkületét szolgálják. Ne keverjünk össze olyan dolgokat, melyek nem egészítik ki - "kiütik" - egymást!

"Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem. Ami ezenfelül van, a gonosztól való." (Mt 5,37) - A keresztény könnyűzene azt mondaná ha ember lenne, hogy: jaj, mégsem!

Nem lehet újra feltatlálni a spanyolviaszt

 A keresztény könnyűzenei "elit" azt állítja, hogy már teljesen elkülönült ez a stílus a világi könnyűzenétől. Érdekes módon én nem ezt tapasztalom. 

Még egyetlen olyan keresztény könnyűzenét sem hallottam, amiről ne jutott volna eszembe valami világi. Ha nem ismerném a "gitáros" énekek szövegét, akkor egyről sem tudnám megmondani, hogy egyházi zene szól. Pedig a keresztény könnyűzenei repertoár elég jelentős részét ismerem, de mégsem látom ezt az "elkülönülést" a világitól.

Egyszerű okai vannak annak, hogy még senki sem tudott írni olyan keresztény könnyűzenét, ami valóban jelentősen elkülönülne a világitól. Adott egy könnyűzenei eszköztár. Természetesen van némi mozgástér, lehet "játszadozni" az eszközökkel, de csodát nem lehet tenni. Képtelenség olyan könnyűzenét írni ezekkel az eszközökkel, ami akkora mértékben eltérne a világitól, hogy alkalmazható lenne a liturgiában. Ha pedig a zeneszerzők teljesen más eszközöket használnának, akkor az már nem "könnyűzene" lenne, hanem valami más.

De a gregorián zene eszközeiből sem tudnánk olyat írni, ami "eladható" lenne a világiban. Egyszerűen nem lehet ezekkel az eszközökkel olyan zenét írni, ami használható lenne a bulikban, stadionokban, vendéglőkben, stb.

Lehet próbálkozni a világitól eltérő könnyűzene írásával, de nem érdemes erőlködni vele, mivel előre kódolva van a sikertelenség. A "keresztény popzene" védelmére elpazarolt energiákat pedig sokkal jobban is fel lehetne használni. Akik liturgikus zenét szeretnének írni, azok vagy a hagyományos egyházzene eszközeivel alkossanak, vagy hozzanak létre valami teljesen újat, aminek nincs és nem is lesz világi párja. Ez a két út lehetséges. Az első út könnyebb, (már megvannak hozzá a zenei eszközök) a második nehezebb, mivel teljesen új eszközöket kell hozzá létrehoznunk.

Ha a keresztény könnyűzenészek nem térnek át a "hagyományos" stílusra, vagy nem hoznak létre valami teljesen újat, - ami "friss", még soha nem használt zenei eszközökből építkezik - akkor nem lesz egyházzenei közös megegyezés. Vagy ha mégis, akkor az a csendes mise lesz.

Mi köze van a keresztény könnyűzenének a langyos vízhez?

 Ismerem tetteidet, hogy se hideg, se meleg nem vagy. Bárcsak hideg volnál, vagy meleg! De mivel langyos vagy, se hideg, se meleg, kivetlek a számból. (Jel, 3,15-17)

"Légy hideg vagy légy meleg, mert ha langyos vagy, én kiköplek". (Énekelj az Úrnak 86/B) - Ennek a "gitáros" éneknek a szövege - mint láthatjuk - bibliai eredetű. Mégis kissé komikusan hangzik a szöveget kísérő zene ismeretében. Ellentmondások vannak a szöveg és a zene között. A fenti idézetekben az áll, hogy vagy hideg vagy meleg, de ne legyen langyos!

Vizsgáljuk meg ezt zenei szempontból is, különböző hőmérsékletű vizekkel párhuzamba állítva. Legyen a gregorián és a népének most a hideg víz, a világi könnyűzene pedig a meleg víz. (Lehetne fordítva is.) Mind a kettő víz, (zene) mégis más-más módon használjuk fel. A meleg vizet például tea készítésre, a hideget pedig mondjuk arra, hogy megigyuk. Mi történik, ha összeöntjük a hideg vizet a meleggel? Langyos víz lesz belőle. Ugyanez a helyzet a zenéknél is. Összeöntöttük a szent szöveget a világi zenével. Mit kaptunk? Egy keveréket, ami "langyos". De akár úgy is fogalmazhatunk, hogy létrehoztunk egy súlyos identitás zavarral küzdő zenét. Ő - mivel összeöntöttük benne a "hideget" a "meleggel" - vívódik a világi és az egyházi között, de nem tudja eldönteni, hogy valójában melyikhez tartozik. Egyfelől ott a szöveg, ami keresztény. De a másik oldalon ezt ellensúlyozza a szórakozóhelyek zenei stílusa, ami világi lelkületű. A keresztény könnyűzenénél a zene nem áll összhangban a szöveggel. Ellentmondanak egymásnak.

Ha a keresztény könnyűzenét a templom falain kívülre vinnénk, - és a szövegen kívül nem változtatnánk rajta - akkor is megállná a helyét bármilyen szórakozóhelyen, stb. Egy olyan zene, amit ma eljátszanak a templomban, holnap pedig más szöveggel a stadionban, az nem szent zene. Ezzel szemben a gregorián, a magyar népénekeink a templomon kívül nem találnának helyet maguknak. Ez így van rendjén. Nem is kell a templom falain kívülre kerülnie a liturgikus zenének, hiszen ettől szent zene. Markánsan különbözik a világitól, és "nem érzi otthon magát" Isten házán kívül. A keresztény könnyűzene pedig - ha nem egyházi szövege lenne - teljesen megállná a helyét szórakozóhelyeken, stadionokban lévő koncerteken, és még lehetne sorolni. Beilleszkedne a világiba. És az a zene, ami "átjár" a szent és a világi között, - összemossa a kettőt - az nem lehet musica sacra. 

Mindent a maga helyén és idejében használjunk! A könnyűzene nem való a templomba, az egyházzene pedig nem alkalmazható a szórakozóhelyeken. Ez ennyire egyszerű lenne, de úgy látszik, alkalmazni nehezebb. Nekünk mégis ezt kell tennünk. Meg kell különböztetnünk a szentet a világitól, és mindent a saját helyén kell használnunk! Az agyunk összekapcsolja a zenét a lelkülettel. A könnyűzenét a világival kapcsolja össze, a hagyományos liturgikus éneket pedig a kereszténnyel. Azért jön elő a keresztény könnyűzenétől a világi lelkület, mert a zene azt hordozza magában. Megvan tehát a képességünk arra, hogy megkülönböztessük a dolgokat. Ne féljünk használni ezt!

Így keveredik a szent és a világi a keresztény könnyűzenében.
Zavaros lesz.

Így vonódik el a figyelem

 Korábbi cikkeinkben írtunk már arról, hogy a könnyűzenei dallam elvonja a figyelmet a keresztény szövegről. Ez két módon lehetséges. Az egyik az, hogy a könnyűzene előhozza a világi lelkületet, a másik pedig az, hogy eszünkbe jut valamely világi sláger, és már nem is a keresztény szövegre figyelünk. Most utóbbiról közlünk 9 példát, nekünk ezek a világi slágerek jutottak eszünkbe a keresztény könnyűzenei dalokról:

1. Csak Jézusnak szolgálok - 100 Folk Celsius: Miki manó meséi

 

 

Itt a zene stílusa hasonló, én mind a kettőnél el tudnám képzelni, hogy a másikat kezdik el énekelni.

2. Áldjon meg téged az úr (Ároni áldás) - Halász Judit: Micimackó

 

 

Itt nem csak a stílus, hanem a dallam egyes részei is hasonlítanak egymásra. Rögtön eszembe jutott az Ároni áldás közben Halász Judit dala, és már nem is tudtam figyelni a keresztény szövegre.

3. Gável Testvérek: Végtelen (Tápláló szent kenyér) - USA for Africa: We are the World

Itt a dallam nem hasonlít, de a szerkezetben, stílusban találhatunk hasonlóságokat. Nekem lightosított We are the World utánérzésem lett, amikor a Végtelent hallottam.

4. Ne félj, mert megváltottalak - Korál: Maradj velem

 

 

 

Hamar eszembe jutott a Korál együttes Maradj velem című száma, amikor a Ne félj, mert megváltottalak című keresztény könnyűzenét hallottam. A stílus nagyon hasonló.

5. Oceans (Meghívtál, hogy vízre lépjek) - Bagossy Brothers: Olyan Ő

A stílus, szerkezet hasonló. Így nem lehet figyelni a keresztény szövegre, ha közben eszembe jut egy világi könnyűzene.

6. Helyes Beat: Nincs más Isten - Polgár Peti: Ma nem leszünk józanok (Ocho Macho paródia)

 

 

 

Hallgatod a Helyes Beat-et és közben eszedbe jut, hogy "az öreg Pista tanítja ne igyál kólát, az öreg Pista tanítja, hogy az csak lónyál..."  Nagyon keresztény, ugye? Na, így nem lehet a Nincs más Isten szövegére figyelni.

 

7. Kvint: Mindig csendben szól - Korál: Kergesd el a felhőt a házamról

 

 

 

 

Itt a stílusban és a szerkezetben is találhatunk hasonlóságokat. Eszébe jut az embernek a Korál slágere, és már nem is a keresztény szövegre figyel. 

 

8. Jézus, áldott legyél - Titanic filmzene

 

 

A két zene stílusa hasonló. Hallgatjuk a Jézus, áldott legyél című keresztény könnyűzenét, és eszünkbe jutnak a Titanic film képkockái. Közben vajon a keresztény szövegre figyelünk? Elárulom: nem.

9. Pintér Béla: Én még mit sem tudtam rólad - Bojtorján: Vigyázz magadra fiam

Itt a stílus, hangszerelés nem nagyon hasonlít, de Pintér Béla énekének dallama eléggé "Bojtorjános". Sőt, a két dal refrénjének majdnem ugyanaz a dallama.

Hallhatjuk, hogy sok keresztény könnyűzene hasonlít világi slágerekre. Az, hogy ezek eszünkbe jutnak, és nem a keresztény szövegre figyelünk, nem a mi egyedi problémánk. Az az egyik baj a keresztény könnyűzenével, hogy összemossa a szentet a világival. Dallamvilága a világi könnyűzenei stílusból merítkezik, szövege pedig keresztény. Ezzel összezavarja a híveket. Egyfelől hallják, hogy keresztény a szöveg, de tudat alatt érzik, hogy a zene világi, így előjön a világi lelkület. Nincs bajom a könnyűzenével, de ne vigyük be a templomba!

 

 

 

 

A dolgok felcserélése károkat okoz

 A keresztény könnyűzene olyan a liturgiában, mintha benzint tankolnánk a dízel autónkba. Károkat okoz, mert nem oda való. Ugyanez természetesen fordítva is igaz.

Ha gregoriánt énekelnénk a buliban, akkor valószínűleg minden ott tartózkodó ember kiakadna. Kiakadásuk jogos lenne. Nem arra való a gregorián, hogy buliban használjuk. Ez a keresztény könnyűzenére is igaz. Jogosan támadható liturgikus használata, mert nem illik oda. A templomon kívül lehet találni helyet a keresztény könnyűzenének is. Például lehet a sportcsarnokban dicsőítő est, stb. De a szentmisén nincs helye ennek a műfajnak!

Ahogy autóinkba a megfelelő üzemanyagot tankoljuk, ugyanúgy a zenei műfajokat is a saját helyükön használjuk! A gregoriánt, népéneket a templomban, a könnyűzenét pedig azon kívül.

Mindennek megvan a maga helye.

Ne cseréljük össze őket!

 

A keresztény könnyűzene nem felel meg az egyházzene követelményeinek

 Mint mindennek, az egyházzenének is megvannak a követelményei. X. Pius pápa zenei motu propriója 3 követelményt határoz meg. Most ezeket vesszük sorra, kiegészítve azzal, hogy miért nem felel meg a keresztény könnyűzene nekik.

1. Legyen szent, vagyis a liturgia tartalmával és formájával összhangban álló, a világias hangvételt elkerülő. - A keresztény könnyűzene - zeneileg - világi lelkületű. Hiába írunk a könnyűzenének keresztény szöveget, attól még a zene magával hozza a bulik hangulatát. A zene erősebb, mint a szöveg, úgyhogy elvonja a figyelmet arról. A gregoriánok és a népénekek dallama nem vonja el a szövegről a figyelmet, sok esetben még segít is az elmélyülésben, elmélkedésben.
Nagyon gyakran a keresztény könnyűzenék szövege nem áll összhangban a liturgiával. Lehet sok ilyet találni, én például találkoztam már olyannal, hogy "mikulás", (ezután már csak a rénszarvast hiányoltam...) vagy például azzal, hogy "Még a kakas mélyen aludt, mikor útnak indultunk" (Énekelj az Úrnak! 225. Vándordiákok dala). Mondjuk utóbbinál azt sem értem, hogy mi módon kerülhetett be egy - állítólag - "keresztény" könnyűzenéket tartalmazó kötetbe. Komolyan nem értem. Találtak egy soha nem használt Bojtorján dalt a fiókban, és hasukra ütve kinevezték kereszténynek? Na mindegy, erre a kérdésre soha nem kapunk választ.

2. Egyetemes, objektív jellegű, Isten igéjének és üzenetének hordozására alkalmas és nem egyén vagy csoport vallási élményének kifejezésére szolgáló. - A keresztény könnyűzene megosztja a keresztényeket, tehát nem objektív és nem is egyetemes. A bulik dallamvilága nem alkalmas Isten igéjének és üzenetének hordozására. Persze lehet, hogy valakiket közelebb emel Istenhez ez a műfaj, de ez így egyén vagy csoport vallási élményét fejezi ki. Nem lehet azért bevinni a liturgiába ilyen műfajt, mert egy bizonyos csoportot Istenhez emel. Ez a csoport szervezzen a stadionban dicsőítő estet vagy zenéljen a tábortűz mellett, de ne a liturgiában használják a keresztény könnyűzenét.

3. Művészileg értékes, akár egyszerűbb, akár komplikáltabb művészi formákat használ - Ennek az egy követelménynek akár még meg is felelhetne a könnyűzene. Van közte olyan, ami jól meg van írva, komplikált és művészi. De a keresztény könnyűzenénél nem ez a többség, hanem a gagyi, néhány akkordos borzalmak. Igazából mivel a többi követelménynél megbukott a könnyűzene, ezért ha ennek éppen meg is felel, akkor sem alkalmazható a liturgiában.

Látjuk már, hogy a műfaj vitathatatlanul nem felel meg e követelményeknek. Ne alkalmazzuk a liturgiában!

Szent X. Pius pápa

Miért alkalmatlan liturgikus használatra a keresztény könnyűzene?

Nagyon sokféle válasz létezik erre a kérdésre, most az általunk vélt legjobbakat szedjük össze.

1. Egyrészt azért, mert megosztó. A liturgiának semmilyen eleme nem lehet megosztó. A liturgikus szövegek nem megosztóak. Ha lecserélnénk őket megosztóra, vagy csak néha-néha használnánk megosztó szöveget, az rendben lenne? Nem hiszem. A liturgikus zene sem lehet megosztó.

2. A keresztény könnyűzene - zeneileg - világi lelkületű. Eredetileg a könnyűzene világi volt. A keresztény könnyűzenét csak annak szövege ismeretében lehet megkülönböztetni a világitól. Ezért az embereknek pl. "buliban vagyok" érzése lesz, ha ilyet hallanak. Ezzel elvonja a figyelmet a lényegről.

3. Sokszor gagyi. - Nyilván van közöttük igényesen, jól megírt, de jelenleg nem ezt látom a többségnek. Olyanok is tollat ragadnak keresztény könnyűzenét írni, akiknek nincs ehhez megfelelő előképzettségük, éppen ezért igénytelenül, rosszul írják meg. (Például addig jutnak az akkordokban, hogy "egynégyötegy".)  Az ilyen dalok aztán az amatőrebb együttesek között szétterjednek és ismertté válnak. Aztán a szentmiséken rontják a színvonalat.

4. Gyakran láttam olyat, hogy az ilyen együttesek nem szolgálatnak, hanem fellépésnek élték meg a szentmisét. Amikor nem ők voltak "porondon", hanem mondjuk a pap beszélt, akkor izegtek-mozogtak, próbálták magukra irányítani a figyelmet.

5. Sokszor magyartalan a szövege. A külföldről "behurcolt" ilyen énekek szövegét legtöbbször nem sikerül jól lefordítani, és hülyén hangzik - vagy akár értelmezhetetlen - magyarul.
A szöveghez még az jutott eszembe, hogy van olyan eset, ahol semmi köze nincs ahhoz, hogy "keresztény". Gondolok itt például a "kék könyvben" (Énekelj az Úrnak!) található "Esztergomban füttyentettek felénk az Eszterek" (225. Vándordiákok dala) és hasonló szövegekre.

6. Az igények kiszolgálása. Olyan, mintha a tévelygőkért leugranánk a szakadékba, ahelyett, hogy felhúznánk őket onnan. Ezután építünk olyan templomot a szakadékban, ahová bemennek, mert úgy építettük meg, és olyan liturgiát tartunk nekik, ami megfelel az igényeiknek. Csak ettől nem lesznek valódi keresztények. Azért jön akkor templomba a nép, hogy szórakozzon. Nem az élményért kell oda vágyni. Legalábbis nem a világi élményért, amit a könnyűzene ad, (még akkor is, ha keresztény szövege van) hanem a lelki élményért.

7. Másra való. A könnyűzenének soha nem volt az a célja, hogy bevigyük a liturgiába. Bulizni, szórakozni, arra jó. De a liturgiába nem szabad bevinnünk. A keresztény könnyűzene olyan a liturgiában, mintha festékszóróval akarnánk tájképet festeni. Nem arra való. Jó a festékszóró mondjuk újrafesteni a talicskát, de arra nem, hogy tájképet fessünk vele. Ugyanígy a "keresztény" könnyűzene sem való a liturgiába.

8. Mulandó. A divatok jönnek-mennek. Egyszer majd a keresztény könnyűzene is kimegy a divatból. Jézus, és az Ő tanítása örök. A gregorián és a liturgia örök. Vigyünk be a liturgiába mulandó dolgokat, mert most épp ez az új, ez a divatos? Biztos, hogy minden, ami új jó, követendő a keresztények számára és alkalmazható a liturgiában? Nem.

Mitől szent a szent zene?

 Röviden és érthetően megfogalmazva attól, hogy más, mint a világi. Markánsan különbözik attól. Ha az ember szöveg nélkül gregoriánt vagy népéneket hall, akkor is meg tudja arról mondani, hogy egyházi zene szól.

A könnyűzene világi eredetű. Ha keresztény könnyűzenei dalokat mutatnánk meg szöveg nélkül hívő embereknek, akkor nem tudnák megmondani, hogy most a világi, vagy a keresztény könnyűzenét hallják. Kivéve persze, ha ismeri az illető azt a keresztény könnyűzenei éneket.

A Pengetőn találkoztam ezekkel a gondolatokkal: "Furcsa lenne, ha a liturgiában nem jelenhetnének meg az érzelmeink. A liturgikus ének valójában hamissá válna, a jobb agyféltekünk teljességgel lebénulna. Még szerencse, hogy egyáltalán nincsen ilyesmiről szó!" - Igen, csak nem mindegy, hogy milyen érzelmeket hoz elő a liturgikus ének. A gregorián keresztény lelkületű érzelmeket hoz felszínre, a keresztény könnyűzene pedig világi lelkületű érzelmeket. Azért hozza elő a világi lelkületet, mert vele párhuzamosan létezik világi könnyűzene is, amit azért többször hall az ember. Ha nem figyel a szövegre, - és miért is figyelne, hiszen a zene erősebb, elvonja róla a figyelmet - akkor nem tudja megkülönböztetni a keresztény könnyűzenét a világitól. Ezért úgy fogja érezni magát, mintha pl. buliban lenne.

Lehet most mondani, hogy az orgonát eredetileg a pogányok használták gyalázatos, világi eseményeken. De! Mire az orgona bekerült a liturgiába, addigra világi használata teljesen "kikopott". Nem használták már világi eseményeken, ezért bekerülhetett a liturgiába. Sőt, mára szinte "egybeforrt" az orgonamuzsika a templommal. Ha a világi könnyűzene mára már jó ideje megszűnt volna, és csak keresztény könnyűzene lenne, akkor talán használható lenne az is a liturgiában. Nem hozná elő a világi lelkületet azért, mert a szövegen kívül semmiben nem különbözik a világi könnyűzenétől. Azt nem vitathatja senki, hogy keresztény könnyűzenei dalok sokszor hasonlítanak egy-egy világi könnyűzenét játszó együttes zenéjére. Ameddig ez így lesz, és a kettő párhuzamosan létezik, addig nem alkalmazható keresztény könnyűzene a liturgiában. Valljuk be, nem valószínű, hogy a világi könnyűzene bármikor is meg fog szűnni, úgyhogy soha nem lesz alkalmas ez a műfaj liturgikus alkalmazásra.

A keresztény könnyűzene olyan, mint az életlen kés

"Isten nem haragszik érte." - Ilyen érvvel is találkoztam már a keresztény könnyűzene mellett. Valóban. Isten nem haragszik ezért.

Csakhogy mi, emberek létrehoztunk már szebbet, jobbat, igényesebbet, lélekemelőbbet. Akkor miért dicsőítenénk másodlagos zenei anyaggal Istent? A kenyeret sem életlen késsel szeleteljük. Törekedjünk az egyházzenében is a jobbra! Vagy Isten nem érdemli meg, hogy valódi szent zenével dicsőítsük? Nem gondolnám.

A könnyűzene maradjon a szórakozóhelyeken, bárokban, bulikban. Felőlem ott elfér. Csak ne tegyük azt a szót mellé, hogy keresztény, ne hurcoljuk be az Egyház falai közé. Elvégre nem létezik keresztény gyilkosság sem. Ha valakinek kioltjuk az életét, az nem valami keresztény tett. Ugyanígy a könnyűzene sem lehet keresztény.

Nem alkalmazhatunk az egyházzenében  másodlagos dolgokat. Istennek azt "adjuk", amit mi, gyarló emberek legjobb tudásunk szerint hoztunk létre. Ne elégedjünk meg a liturgikus zenékben olyan félmegoldásokkal, mint a keresztény könnyűzene! Elvonja a figyelmet a lényegről, míg a valódi musica sacra segít elmélyülni, elmélkedni. 

A keresztény könnyűzenészeket tisztelettel arra kérem, hogy gondolkodjanak el ezen. Nem száműzni akarom őket, például (ha van egyáltalán kántor ott, ahol szolgálnak) alakíthatnak kórust, énekelhetnek miséket, népénekeket, gregorián tételeket. A gitárosok pedig megtanulhatnak magas szinten gitározni, kísérhetik művészien a hagyományos egyházzenét.

"Jó pap holtig tanul." - Ez igaz az egyházzenészekre is, nem ragadhatunk le a könnyűzenénél!

 

Lehet gitárral kísérni az énekeket szentmisén?

Az, hogy a zene illik-e a liturgiába, nem teljesen hangszerfüggő. (Nyilván rockgitárt, jazz orgonát és hasonlókat ne használjunk.)

Sok gitáros mégis abban a tévhitben él, hogy a kántoroknak a gitárral, mint hangszerrel van bajuk. A gitár semmit nem vétett, de nem mindegy, hogy mit és hogyan adunk rajta elő. A "gitáros" énekek általában néhány akkordból állnak, gyakran gagyi a dallamuk. Nincs előírva, hogy ez a hangszer csak a keresztény könnyűzenei dalokat kísérheti. Lehet igényesen és művészien is gitározni. Igaz, ez kicsit több gyakorlást igényel, de megéri. Nem kell a keresztény könnyűzene, lehet a Szent vagy Uramból vagy az Éneklő Egyházból venni az énekeket. Erre néhány példa: (Ugyan ezek digitális zongorán lettek felvéve, de valódi gitárokon is kivitelezhetőek.)

https://youtu.be/v3w5IFHHjV4

https://youtu.be/SCarOQbR9eE

https://youtu.be/829y9Jf30L0

https://youtu.be/jTU2FuhL-bc

Na így már mindjárt más, ezt hallhatjuk. Nyilván az ilyen szintű gitárjáték magasabb előképzettséget követel meg, ami a három akkordig jutóknak már sok. De azok, akiknek nincs megfelelő zenei képzettségük nem is akarnak liturgiában szolgálni, ugye? (Sajnos akarnak, nem zavarja őket, hogy rontják a színvonalat. Úgy gondolják, hogy játszhatják a plöm-plöm zenéket. Valószínűleg tisztában sincsenek azzal, hogy el vannak maradva. És sokszor ilyenek túrják ki a képzett kántorokat...) A művészi, gitárral kísért zene illik a liturgiába, mert nem populáris slágerekből lett átalakítva kereszténnyé, nem érzed közben magad úgy, mintha buliban lennél. Mennyivel szebb az ilyen gitáros dicsőítés, mint pl. a taizé énekek. Bátorítjuk a gitáros zenekarokat, hogy kövessék ezt a jó példát!

A keresztény könnyűzene nem jó evangelizációs eszköz

"A fiataloknak ez kell!" - Gyakran hangzik el ez a mondat érvként a keresztény könnyűzene mellett. De akkor a drogosoknak osszunk drogot, a kommunistáknak pedig emeljünk Kádár szobrot vörös csillaggal, hiszen nekik ez kell, ezért jönnek majd templomba?  

Elsőre durvának tűnhet, de ezek a dolgok párhuzamba állíthatók, mivel a zenei hanyatlást szépen sorban követi majd a többi. Nem az a megoldás, hogy a tévelygőkért leugrunk a szakadék széléről, hanem az, hogy felhúzzuk őket onnan.  

A gagyi könnyűzenei dalokat gyakran - akár különösebb előképzettség nélküli emberek - még rosszul is adják elő: nincsenek összehangolva, hamisan énekelnek, és még lehetne sorolni. Ez a zenei romlás ökumenikus jelenség, jelen van mind a katolikusoknál, mind a protestánsoknál. Sajnos egyházi fenntartású óvodákban, iskolákban is találkozhatunk vele, ahol pont a legsebezhetőbb korosztályok ízlését ferdíti el. (Utóbbiról személyes tapasztalataim is vannak.)

Kell téríteni az embereket, de nem olyan módon, hogy közben egyre lejjebbi szintekre süllyedünk. Isten szabad akaratot adott mindenkinek, aki mégis a rossz mellett dönt, az majd pofára esik a végelszámolásnál. De ha így folytatjuk, értékeinket eltiporjuk és az ürülékanyagból épített várat éltetjük, akkor majd mi is leshetünk. Csak nehogy már késő legyen, mire föleszmélünk!

"Millió légy nem tévedhet" - De.

Lehet-e a könnyűzene keresztény?

 A popzene a második világháború után terjedt el széleskörűen, főleg Amerikában, majd az idők haladtával meghódította az egész világot. 

De mi is a könnyűzene? Ennek a kérdésnek megválaszolására segít nekünk, ha ismerjük angol elnevezését: popular music, vagy rövidítve pop music, tehát "népszerű zene". E kifejezés a széleskörűen elterjedt ("népszerű"), könnyed hangvételű, ("könnyű") és világias szövegű dalokat foglalja magában.

Mi a keresztény könnyűzene? Röviden: könnyed dallam + keresztény szöveg = keresztény könnyűzene. Gyakorlatilag annyiban különbözik a "sima" popzenétől, hogy nem világias, hanem keresztény szövege van. 

Mi ezzel a gond? Amikor a liturgiában felcsendülnek ezek a dallamok, akkor az embernek nem tudatosan, de olyan érzése lesz, minthogyha buliban, bárban, stb. lenne, ahol "jól érzi magát". Ennek oka az, hogy a hasonló dallamvilágot ott hallja. És ez az érzés, hogy "buliban vagyok" elvonja a figyelmet a keresztény szövegről, tehát olyan, mintha valóban buliban lenne az illető. Ez a gond. A lényeg a szöveg lenne, de ha a zene elvonja a figyelmet, akkor az olyan, mint amikor a mag a tövisek közé esik, és azok elfojtják azt. (Jelen esetben a mag az értékes szöveg, a tövis a könnyűzenei dallam.) 

Sok esetben tapasztalható, hogy átveszik a "slágerek" dallamát, vagy annak bizonyos részeit, és új szöveget írnak hozzá. Két példa erre: 

- https://youtu.be/WbKQn5wy3RI?t=34

 https://youtu.be/dN37kZZsuxY?t=31

- https://www.youtube.com/watch?v=0k-DUcDxvPw

https://www.youtube.com/watch?v=v7s2VjwQSMw

Ha ilyeneket hall az ember, - és ismeri az eredeti "slágert" - akkor eszébe jut annak a szövege, és már el is vonódott a figyelem a keresztény szövegről...

Érdekes jelenség a keresztény rock. A rock mindig is a lázadók zenéje volt. Van több alfaja is, például a punk rock. A punkok egyik szimbóluma a szív, benne az anarchiára utaló "a" betűvel:

 

 

Corrado Balducci a Sátánizmus és rockzene című 1992-es könyvében sátánista vonásokat figyel meg sok rockzene szövegében. Ugyanitt megjegyzi, hogy ezekben a zenékben nemritkán öngyilkosságra, lázadásra, bűnözésre buzdítják a hallgatóságot. Érdekes és megdöbbentő, hogy ezek után létrejött egyáltalán a "keresztény" rock, mint műfaj. A sátánista rockzenét azzal "legalizálják", hogy keresztény szöveget írnak hozzá. De vajon valóban "legalizálja" a rockot az, hogy "keresztény"? Úgy gondolom nem.

 A címben feltett kérdésre válaszom nem. Olyan zenei műfajokat, melyek ilyen háttérrel "büszkélkedhetnek", óriási felelőtlenség az Egyház "falai" közé bevinni. 

Egyházzene

Az egyházzene a liturgia saját szerkezetéből kifejlődött, azzal összhangban álló, elsősorban vokális zene. A liturgia lényeges részének tekintik, melynek Isten dicsőségét és a hívők lelki épülését kell szolgálnia. X. Pius zenei motu propriója 3 követelményt határoz meg:

1. Legyen szent, vagyis a liturgia tartalmával és formájával összhangban álló, a világias hangvételt elkerülő - a keresztény könnyűzene világias hangvételű, tehát már ennek a követelménynek sem felel meg.
2. Egyetemes, objektív jellegű, Isten igéjének és üzenetének hordozására alkalmas és nem egyén vagy csoport vallási élményének kifejezésére szolgáló - a keresztény könnyűzene ennek sem felel meg, mivel inkább arról szól, hogy érezzük úgy magunkat, mintha egy buliban lennénk. A könnyűzenei dallam pedig elvonja a figyelmet az esetleg értékes szövegről, noha a szöveg lenne a lényeg.
3. Művészileg értékes, akár egyszerűbb, akár komplikáltabb művészi formákat használ - a könnyűzene populáris és "könnyű", (nem az az elsődleges célja, hogy nagy művészeti értéket hordozzon) tehát nem mondható művészileg értékesnek.

E követelményeknek legjobban a gregorián felel meg, mely az egyház hivatalos, latin nyelvű, egyszólamú, hangszerkíséret nélküli éneke, amit minden más szent zene számára példaként állít.

Fontos, hogy a nép is be tudjon kapcsolódni a liturgikus éneklésbe. "Aki énekel, kétszeresen imádkozik" - mondta Szent Ágoston. A reformáció után a katolikus közösségekben is igény lett arra, hogy anyanyelven énekeljenek. A népének az egyházban egy nem hivatalos, de elfogadott műfaj lett. Gondosan válogassuk ki az énekeket, mivel sok olyan van köztük, ami nem illik liturgikus környezetbe.

Források:

http://lexikon.katolikus.hu/N/n%C3%A9p%C3%A9nek.html

http://lexikon.katolikus.hu/E/egyh%C3%A1zzene.html