"Isten nem haragszik érte." - Ilyen érvvel is találkoztam már a keresztény könnyűzene mellett. Valóban. Isten nem haragszik ezért.
Csakhogy mi, emberek létrehoztunk már szebbet, jobbat, igényesebbet, lélekemelőbbet. Akkor miért dicsőítenénk másodlagos zenei anyaggal Istent? A kenyeret sem életlen késsel szeleteljük. Törekedjünk az egyházzenében is a jobbra! Vagy Isten nem érdemli meg, hogy valódi szent zenével dicsőítsük? Nem gondolnám.
A könnyűzene maradjon a szórakozóhelyeken, bárokban, bulikban. Felőlem ott elfér. Csak ne tegyük azt a szót mellé, hogy keresztény, ne hurcoljuk be az Egyház falai közé. Elvégre nem létezik keresztény gyilkosság sem. Ha valakinek kioltjuk az életét, az nem valami keresztény tett. Ugyanígy a könnyűzene sem lehet keresztény.
Nem alkalmazhatunk az egyházzenében másodlagos dolgokat. Istennek azt "adjuk", amit mi, gyarló emberek legjobb tudásunk szerint hoztunk létre. Ne elégedjünk meg a liturgikus zenékben olyan félmegoldásokkal, mint a keresztény könnyűzene! Elvonja a figyelmet a lényegről, míg a valódi musica sacra segít elmélyülni, elmélkedni.
A keresztény könnyűzenészeket tisztelettel arra kérem, hogy gondolkodjanak el ezen. Nem száműzni akarom őket, például (ha van egyáltalán kántor ott, ahol szolgálnak) alakíthatnak kórust, énekelhetnek miséket, népénekeket, gregorián tételeket. A gitárosok pedig megtanulhatnak magas szinten gitározni, kísérhetik művészien a hagyományos egyházzenét.
"Jó pap holtig tanul." - Ez igaz az egyházzenészekre is, nem ragadhatunk le a könnyűzenénél!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése