2020. augusztus 14., péntek

Lehet-e a könnyűzene keresztény?

 A popzene a második világháború után terjedt el széleskörűen, főleg Amerikában, majd az idők haladtával meghódította az egész világot. 

De mi is a könnyűzene? Ennek a kérdésnek megválaszolására segít nekünk, ha ismerjük angol elnevezését: popular music, vagy rövidítve pop music, tehát "népszerű zene". E kifejezés a széleskörűen elterjedt ("népszerű"), könnyed hangvételű, ("könnyű") és világias szövegű dalokat foglalja magában.

Mi a keresztény könnyűzene? Röviden: könnyed dallam + keresztény szöveg = keresztény könnyűzene. Gyakorlatilag annyiban különbözik a "sima" popzenétől, hogy nem világias, hanem keresztény szövege van. 

Mi ezzel a gond? Amikor a liturgiában felcsendülnek ezek a dallamok, akkor az embernek nem tudatosan, de olyan érzése lesz, minthogyha buliban, bárban, stb. lenne, ahol "jól érzi magát". Ennek oka az, hogy a hasonló dallamvilágot ott hallja. És ez az érzés, hogy "buliban vagyok" elvonja a figyelmet a keresztény szövegről, tehát olyan, mintha valóban buliban lenne az illető. Ez a gond. A lényeg a szöveg lenne, de ha a zene elvonja a figyelmet, akkor az olyan, mint amikor a mag a tövisek közé esik, és azok elfojtják azt. (Jelen esetben a mag az értékes szöveg, a tövis a könnyűzenei dallam.) 

Sok esetben tapasztalható, hogy átveszik a "slágerek" dallamát, vagy annak bizonyos részeit, és új szöveget írnak hozzá. Két példa erre: 

- https://youtu.be/WbKQn5wy3RI?t=34

 https://youtu.be/dN37kZZsuxY?t=31

https://www.youtube.com/watch?v=0k-DUcDxvPw

https://www.youtube.com/watch?v=v7s2VjwQSMw

Ha ilyeneket hall az ember, - és ismeri az eredeti "slágert" - akkor eszébe jut annak a szövege, és már el is vonódott a figyelem a keresztény szövegről...

Érdekes jelenség a keresztény rock. A rock mindig is a lázadók zenéje volt. Van több alfaja is, például a punk rock. A punkok egyik szimbóluma a szív, benne az anarchiára utaló "a" betűvel:

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/7/7f/Anarchy_Heart.JPG 

 

Corrado Balducci a Sátánizmus és rockzene című 1992-es könyvében sátánista vonásokat figyel meg sok rockzene szövegében. Ugyanitt megjegyzi, hogy ezekben a zenékben nemritkán öngyilkosságra, lázadásra, bűnözésre buzdítják a hallgatóságot. Érdekes és megdöbbentő, hogy ezek után létrejött egyáltalán a "keresztény" rock, mint műfaj. A sátánista rockzenét azzal "legalizálják", hogy keresztény szöveget írnak hozzá. De vajon valóban "legalizálja" a rockot az, hogy "keresztény"? Úgy gondolom nem.

 A címben feltett kérdésre válaszom nem. Olyan zenei műfajokat, melyek ilyen háttérrel "büszkélkedhetnek", óriási felelőtlenség az Egyház "falai" közé bevinni. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése