2020. szeptember 26., szombat

A keresztény könnyűzene nem jó evangelizációs eszköz

"A fiataloknak ez kell!" - Gyakran hangzik el ez a mondat érvként a keresztény könnyűzene mellett. De akkor a drogosoknak osszunk drogot, a kommunistáknak pedig emeljünk Kádár szobrot vörös csillaggal, hiszen nekik ez kell, ezért jönnek majd templomba?  

Elsőre durvának tűnhet, de ezek a dolgok párhuzamba állíthatók, mivel a zenei hanyatlást szépen sorban követi majd a többi. Nem az a megoldás, hogy a tévelygőkért leugrunk a szakadék széléről, hanem az, hogy felhúzzuk őket onnan.  

A gagyi könnyűzenei dalokat gyakran - akár különösebb előképzettség nélküli emberek - még rosszul is adják elő: nincsenek összehangolva, hamisan énekelnek, és még lehetne sorolni. Ez a zenei romlás ökumenikus jelenség, jelen van mind a katolikusoknál, mind a protestánsoknál. Sajnos egyházi fenntartású óvodákban, iskolákban is találkozhatunk vele, ahol pont a legsebezhetőbb korosztályok ízlését ferdíti el. (Utóbbiról személyes tapasztalataim is vannak.)


Kell téríteni az embereket, de nem olyan módon, hogy közben egyre lejjebbi szintekre süllyedünk. Isten szabad akaratot adott mindenkinek, aki mégis a rossz mellett dönt, az majd pofára esik a végelszámolásnál. De ha így folytatjuk, értékeinket eltiporjuk és az ürülékanyagból épített várat éltetjük, akkor majd mi is leshetünk. Csak nehogy már késő legyen, mire föleszmélünk!

"Millió légy nem tévedhet" - De.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése