Miért alkalmatlan liturgikus használatra a keresztény könnyűzene?

Nagyon sokféle válasz létezik erre a kérdésre, most az általunk vélt legjobbakat szedjük össze.

1. Egyrészt azért, mert megosztó. A liturgiának semmilyen eleme nem lehet megosztó. A liturgikus szövegek nem megosztóak. Ha lecserélnénk őket megosztóra, vagy csak néha-néha használnánk megosztó szöveget, az rendben lenne? Nem hiszem. A liturgikus zene sem lehet megosztó.

2. A keresztény könnyűzene - zeneileg - világi lelkületű. Eredetileg a könnyűzene világi volt. A keresztény könnyűzenét csak annak szövege ismeretében lehet megkülönböztetni a világitól. Ezért az embereknek pl. "buliban vagyok" érzése lesz, ha ilyet hallanak. Ezzel elvonja a figyelmet a lényegről.

3. Sokszor gagyi. - Nyilván van közöttük igényesen, jól megírt, de jelenleg nem ezt látom a többségnek. Olyanok is tollat ragadnak keresztény könnyűzenét írni, akiknek nincs ehhez megfelelő előképzettségük, éppen ezért igénytelenül, rosszul írják meg. (Például addig jutnak az akkordokban, hogy "egynégyötegy".)  Az ilyen dalok aztán az amatőrebb együttesek között szétterjednek és ismertté válnak. Aztán a szentmiséken rontják a színvonalat.

4. Gyakran láttam olyat, hogy az ilyen együttesek nem szolgálatnak, hanem fellépésnek élték meg a szentmisét. Amikor nem ők voltak "porondon", hanem mondjuk a pap beszélt, akkor izegtek-mozogtak, próbálták magukra irányítani a figyelmet.

5. Sokszor magyartalan a szövege. A külföldről "behurcolt" ilyen énekek szövegét legtöbbször nem sikerül jól lefordítani, és hülyén hangzik - vagy akár értelmezhetetlen - magyarul.
A szöveghez még az jutott eszembe, hogy van olyan eset, ahol semmi köze nincs ahhoz, hogy "keresztény". Gondolok itt például a "kék könyvben" (Énekelj az Úrnak!) található "Esztergomban füttyentettek felénk az Eszterek" (225. Vándordiákok dala) és hasonló szövegekre.

6. Az igények kiszolgálása. Olyan, mintha a tévelygőkért leugranánk a szakadékba, ahelyett, hogy felhúznánk őket onnan. Ezután építünk olyan templomot a szakadékban, ahová bemennek, mert úgy építettük meg, és olyan liturgiát tartunk nekik, ami megfelel az igényeiknek. Csak ettől nem lesznek valódi keresztények. Azért jön akkor templomba a nép, hogy szórakozzon. Nem az élményért kell oda vágyni. Legalábbis nem a világi élményért, amit a könnyűzene ad, (még akkor is, ha keresztény szövege van) hanem a lelki élményért.

7. Másra való. A könnyűzenének soha nem volt az a célja, hogy bevigyük a liturgiába. Bulizni, szórakozni, arra jó. De a liturgiába nem szabad bevinnünk. A keresztény könnyűzene olyan a liturgiában, mintha festékszóróval akarnánk tájképet festeni. Nem arra való. Jó a festékszóró mondjuk újrafesteni a talicskát, de arra nem, hogy tájképet fessünk vele. Ugyanígy a "keresztény" könnyűzene sem való a liturgiába.

8. Mulandó. A divatok jönnek-mennek. Egyszer majd a keresztény könnyűzene is kimegy a divatból. Jézus, és az Ő tanítása örök. A gregorián és a liturgia örök. Vigyünk be a liturgiába mulandó dolgokat, mert most épp ez az új, ez a divatos? Biztos, hogy minden, ami új jó, követendő a keresztények számára és alkalmazható a liturgiában? Nem.