Gonoszok a kántorok, ha gregoriánt énekelnek?

"Gonoszok" a kántorok, akik gregoriánt énekelnek - legalábbis ez jön le a Pengetőn néhány napja megjelent cikkből. 

A cikk szerzője szerint gregoriánt kell énekelni, ha a "gonosz", konzervatív kántor valamilyen oknál fogva nem akarja, hogy a hívek énekeljenek. Ezek a "csúf", "gonosz" egyházzenészek nem hagyják énekelni a népet! Bezzeg a keresztény könnyűzenét zengik a hívek. (Bár én nem ezt tapasztalom.)

De miért tudnak kevesebben bekapcsolódni, ha gregorián csendül fel a szentmisén? Na nem azért, mert azt annyira nehéz lenne énekelni. A hívek hallás után könnyen meg tudnák tanulni a gregorián énekeket. Csupán azért nem tudják énekelni, mert nem mutatjuk meg nekik. Ha nem használjuk ezeket a gyönyörű énekeket, (és ez sok helyen évek óta így van) akkor nem fogják tudni a hívek. 

Sokan azzal magyarázzák a keresztény könnyűzene létjogosultságát, hogy a "fiataloknak ez kell". De az ifjúságnak nem a keresztény könnyűzene kell, hanem az, amit mutatunk nekik. Ha mi mindig is a hagyományos egyházzenét használtuk volna, akkor nem lenne szükség a keresztény popzenére. Csak sokan féltek attól, hogy a gregoriánt, népéneket a fiatalabbak nem értenék, nem éreznék magukénak. (Ezért inkább a keresztény könnyűzenét tanították nekik.) De ha nem adjuk meg a lehetőséget nekik, hogy megértsék, szerethessék a hagyományos egyházzenét, akkor nem is fogják. Ezért van nagy felelősségünk abban, hogy mit mutatunk a fiataloknak.

Ne féljünk megmutatni, megtanítani az ifjúságnak a gregoriánt! Ha megadjuk nekik a lehetőséget, hogy befogadhassák, akkor befogadják és énekelni is fogják.

 

A keresztény könnyűzene világi közegben is otthon érzi magát

 "A Dal" nevű könnyűzenei tehetségkutató műsorban az idei évben keresztény könnyűzene is megszólal. Ebben a műsorban világi töltetű dalokkal kell megmérkőznie, tehát kikerül a "megszokott", keresztény közegből.

Itt álljunk meg egy szóra. Nemrégiben a keresztény könnyűzenei elit teljes bizonyossággal azt állította, hogy a keresztény könnyűzene mostanra óriási mértékben elkülönült a világi könnyűzenétől, ezáltal alkalmas lett liturgikus használatra. De ha a keresztény könnyűzene teljesen más most már, mint a világi könnyűzene, akkor hogyan lehet versenyeztetni, összehasonlítani a világi dalokkal? Elárulom, sehogy. Most mégis ez történik: a keresztény könnyűzene "harcol" a világiakkal. Ez azt bizonyítja, hogy ez a nagy szétválás mégsem történt meg. Ha lehet "versenyeztetni", összehasonlítani a keresztény dalokat a világi könnyűzenével, akkor a kettő zeneileg nem különbözik olyan mértékben, mint ahogyan azt korábban állították. Ez azt jelenti, hogy a keresztény popzene zenei része otthon érezné magát a stadionokban, diszkókban, szórakozóhelyeken.

De az eddig használt, hagyományos liturgikus zene "jól érezné magát" a liturgián kívül? Nem gondolnám. A szakrális zene akkor jó, ha nem lehet a liturgián kívül használni. Gondoljunk csak bele, hogy milyen ferde szemmel néznének ránk, ha a vendéglőben gregoriánt, a stadionban pedig népéneket énekelnénk. A hagyományos egyházzenét nem tudnánk összehasonlítani, versenyeztetni a világi zenével, de nem is kell ezt tennünk. A keresztény könnyűzene pedig most versenyre kel a világival, hiszen a szövegén kívül nem sokban különbözik tőle. Ez is azt bizonyítja, hogy nem alkalmas liturgikus használatra, hiszen a liturgiának semmilyen eleme nem lelhet otthonra világi közegben.

Azért én reménykedek abban, hogy valamire jó lesz ez a verseny. Talán néhányan a nagy nézettségű tehetségkutató műsorban hallott keresztény könnyűzene hatására elkezdik Istent keresni. (Bár ez sajnos nem túl valószínű.) És ha ez így lesz, akkor megvan a keresztény könnyűzene létjogosultsága. El kell vele "vegyülni" a világiban. Tehát szórakozóhelyeken, stadionokban, vendéglőkben, stb. használni. (De nem a templomban, pláne nem a liturgiában!) Talán az ilyen helyekre járó, nem hívő ember ezt könnyebben befogadja, és elkezdi Istent keresni. Viszont ha már megtért, akkor onnantól kezdve a liturgiában már nem kell, hogy keresztény könnyűzene szóljon. Hiszen a keresztény popzenének nem feladata megtartani őt a hitben, hanem csak elindítania kell őt a megtérésben. Ha csak a keresztény könnyűzene miatt jár valaki templomba, akkor az nem tért meg igazából. Nem a zene miatt kell odamenni.

A szentmisén már csak a hagyományos egyházzenének van helye. Isten örök, ezt az egyházzenével is jelképezhetjük, ha a liturgiában csak a hagyományost alkalmazzuk. A gyakorló keresztényeknek már nincs szükségük arra, hogy a szentmisén keresztény könnyűzene szóljon, hiszen nem amiatt járnak templomba. Ettől függetlenül persze otthon hallgathatják, egyéni dicsőítésre használhatják.

Mindennek megvan a maga helye és ideje. A hagyományos egyházzenének a liturgiában, a keresztény könnyűzenének pedig a templomon kívül. A kettőt pedig nem kell felcserélni, összemosni. Mert a dolgok felcserélése, összemosása károkat okoz.

A keresztény könnyűzene nem a templomba való.

Tényleg csak a tartalom számít?

 Többször találkoztam már azzal az érvvel a keresztény könnyűzene mellett, miszerint csak a szöveg, a tartalom számít, a zene lényegtelen. Vizsgáljuk meg, valóban megállja-e a helyét az, hogy a liturgikus éneknek csak a szövege számít!

Járjuk körbe ezt a kérdést versenyautós szempontból is. Van egy erős és könnyű, V8-as motorunk. Mibe építjük be, ha pl. a Hungaroringen akarunk versenyezni? Egy divatos SUV karosszériába vagy egy áramvonalas, jó tulajdonságokkal rendelkező, eredendően pályaversenyzésre építettbe? Nyilvánvalóan az utóbbiba, hiszen így kapunk gyorsabb, vezethetőbb, összességében jobb autót. Az SUV karosszériás is gyorsabb lenne, mint a többi szabadidő autó, de egy rendes pályaautótól jelentősen elmaradna.

De hogy van ez a zenénél? A gregorián zenében a tartalom és a forma összhangban van egymással. Kiegészítik, "szolgálják" egymást. A világi könnyűzenénél ez szintén így van. A dallam ugyanazt a lelkületet, hangulatot hozza ki az emberből, mint a szöveg. A keresztény könnyűzene ennek nem tesz eleget. A zene nincs összhangban a szöveggel. A keresztény könnyűzene dallamai a világi könnyűzene szövegét szolgálják. Ha szöveg nélkül hallgatjuk, akkor a világi könnyűzene lelkületét hozza elő. De ne csapjuk be magunkat, sokaknak akkor is a világi lelkiséget hozza elő, ha hallják a keresztény szöveget. Feltehetjük a költői kérdést: Ha a hétköznapokban hallott zenei stílust halljuk a szentmisén, akkor hogy emelkedünk ki onnan? Hogyan szakadunk ki a világiból, hogy csak Istenre figyeljünk? Nem elég az, hogy a szöveg más, mint a világi, a formának is ezt kell szolgálnia!

Ott is "kilóg a lóláb" ennél az érvelésnél, hogy a liturgikus énekről beszélünk. Ének, tehát szövegből és dallamból áll. Ha nem lenne fontos a dallam, akkor nem kellene zenét írni a szöveghez. Elég lenne prózában felolvasni a szöveget. Mégis sok szöveget megzenésítünk, pont azért, mert ha jó zenét írunk hozzá, az segít a tartalomban elmélyülni, kiegészíti azt. Akkor mégiscsak fontos a forma is? Igen, eléggé fontos. A lényeg, hogy a forma és a tartalom összhangban legyen. Ha ez a feltétel nem teljesül, - és a "gitáros" énekeknél ez nem mondható el - akkor csak összezavarjuk a hallgatóságot. És a zavarodottságból jó még nem született.

Forma és tartalom összhangja. Ez a kulcs a jó egyházzenéhez. A könnyűzenei eszközök eleve nem arra rendeltettek, hogy az egyházi szövegek lelkületét szolgálják. Ne keverjünk össze olyan dolgokat, melyek nem egészítik ki - "kiütik" - egymást!

"Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem. Ami ezenfelül van, a gonosztól való." (Mt 5,37) - A keresztény könnyűzene azt mondaná ha ember lenne, hogy: jaj, mégsem!

Nem lehet újra feltatlálni a spanyolviaszt

 A keresztény könnyűzenei "elit" azt állítja, hogy már teljesen elkülönült ez a stílus a világi könnyűzenétől. Érdekes módon én nem ezt tapasztalom. 

Még egyetlen olyan keresztény könnyűzenét sem hallottam, amiről ne jutott volna eszembe valami világi. Ha nem ismerném a "gitáros" énekek szövegét, akkor egyről sem tudnám megmondani, hogy egyházi zene szól. Pedig a keresztény könnyűzenei repertoár elég jelentős részét ismerem, de mégsem látom ezt az "elkülönülést" a világitól.

Egyszerű okai vannak annak, hogy még senki sem tudott írni olyan keresztény könnyűzenét, ami valóban jelentősen elkülönülne a világitól. Adott egy könnyűzenei eszköztár. Természetesen van némi mozgástér, lehet "játszadozni" az eszközökkel, de csodát nem lehet tenni. Képtelenség olyan könnyűzenét írni ezekkel az eszközökkel, ami akkora mértékben eltérne a világitól, hogy alkalmazható lenne a liturgiában. Ha pedig a zeneszerzők teljesen más eszközöket használnának, akkor az már nem "könnyűzene" lenne, hanem valami más.

De a gregorián zene eszközeiből sem tudnánk olyat írni, ami "eladható" lenne a világiban. Egyszerűen nem lehet ezekkel az eszközökkel olyan zenét írni, ami használható lenne a bulikban, stadionokban, vendéglőkben, stb.

Lehet próbálkozni a világitól eltérő könnyűzene írásával, de nem érdemes erőlködni vele, mivel előre kódolva van a sikertelenség. A "keresztény popzene" védelmére elpazarolt energiákat pedig sokkal jobban is fel lehetne használni. Akik liturgikus zenét szeretnének írni, azok vagy a hagyományos egyházzene eszközeivel alkossanak, vagy hozzanak létre valami teljesen újat, aminek nincs és nem is lesz világi párja. Ez a két út lehetséges. Az első út könnyebb, (már megvannak hozzá a zenei eszközök) a második nehezebb, mivel teljesen új eszközöket kell hozzá létrehoznunk.

Ha a keresztény könnyűzenészek nem térnek át a "hagyományos" stílusra, vagy nem hoznak létre valami teljesen újat, - ami "friss", még soha nem használt zenei eszközökből építkezik - akkor nem lesz egyházzenei közös megegyezés. Vagy ha mégis, akkor az a csendes mise lesz.

Mi köze van a keresztény könnyűzenének a langyos vízhez?

 Ismerem tetteidet, hogy se hideg, se meleg nem vagy. Bárcsak hideg volnál, vagy meleg! De mivel langyos vagy, se hideg, se meleg, kivetlek a számból. (Jel, 3,15-17)

"Légy hideg vagy légy meleg, mert ha langyos vagy, én kiköplek". (Énekelj az Úrnak 86/B) - Ennek a "gitáros" éneknek a szövege - mint láthatjuk - bibliai eredetű. Mégis kissé komikusan hangzik a szöveget kísérő zene ismeretében. Ellentmondások vannak a szöveg és a zene között. A fenti idézetekben az áll, hogy vagy hideg vagy meleg, de ne legyen langyos!

Vizsgáljuk meg ezt zenei szempontból is, különböző hőmérsékletű vizekkel párhuzamba állítva. Legyen a gregorián és a népének most a hideg víz, a világi könnyűzene pedig a meleg víz. (Lehetne fordítva is.) Mind a kettő víz, (zene) mégis más-más módon használjuk fel. A meleg vizet például tea készítésre, a hideget pedig mondjuk arra, hogy megigyuk. Mi történik, ha összeöntjük a hideg vizet a meleggel? Langyos víz lesz belőle. Ugyanez a helyzet a zenéknél is. Összeöntöttük a szent szöveget a világi zenével. Mit kaptunk? Egy keveréket, ami "langyos". De akár úgy is fogalmazhatunk, hogy létrehoztunk egy súlyos identitás zavarral küzdő zenét. Ő - mivel összeöntöttük benne a "hideget" a "meleggel" - vívódik a világi és az egyházi között, de nem tudja eldönteni, hogy valójában melyikhez tartozik. Egyfelől ott a szöveg, ami keresztény. De a másik oldalon ezt ellensúlyozza a szórakozóhelyek zenei stílusa, ami világi lelkületű. A keresztény könnyűzenénél a zene nem áll összhangban a szöveggel. Ellentmondanak egymásnak.

Ha a keresztény könnyűzenét a templom falain kívülre vinnénk, - és a szövegen kívül nem változtatnánk rajta - akkor is megállná a helyét bármilyen szórakozóhelyen, stb. Egy olyan zene, amit ma eljátszanak a templomban, holnap pedig más szöveggel a stadionban, az nem szent zene. Ezzel szemben a gregorián, a magyar népénekeink a templomon kívül nem találnának helyet maguknak. Ez így van rendjén. Nem is kell a templom falain kívülre kerülnie a liturgikus zenének, hiszen ettől szent zene. Markánsan különbözik a világitól, és "nem érzi otthon magát" Isten házán kívül. A keresztény könnyűzene pedig - ha nem egyházi szövege lenne - teljesen megállná a helyét szórakozóhelyeken, stadionokban lévő koncerteken, és még lehetne sorolni. Beilleszkedne a világiba. És az a zene, ami "átjár" a szent és a világi között, - összemossa a kettőt - az nem lehet musica sacra. 

Mindent a maga helyén és idejében használjunk! A könnyűzene nem való a templomba, az egyházzene pedig nem alkalmazható a szórakozóhelyeken. Ez ennyire egyszerű lenne, de úgy látszik, alkalmazni nehezebb. Nekünk mégis ezt kell tennünk. Meg kell különböztetnünk a szentet a világitól, és mindent a saját helyén kell használnunk! Az agyunk összekapcsolja a zenét a lelkülettel. A könnyűzenét a világival kapcsolja össze, a hagyományos liturgikus éneket pedig a kereszténnyel. Azért jön elő a keresztény könnyűzenétől a világi lelkület, mert a zene azt hordozza magában. Megvan tehát a képességünk arra, hogy megkülönböztessük a dolgokat. Ne féljünk használni ezt!

Így keveredik a szent és a világi a keresztény könnyűzenében.
Zavaros lesz.

Így vonódik el a figyelem

 Korábbi cikkeinkben írtunk már arról, hogy a könnyűzenei dallam elvonja a figyelmet a keresztény szövegről. Ez két módon lehetséges. Az egyik az, hogy a könnyűzene előhozza a világi lelkületet, a másik pedig az, hogy eszünkbe jut valamely világi sláger, és már nem is a keresztény szövegre figyelünk. Most utóbbiról közlünk 9 példát, nekünk ezek a világi slágerek jutottak eszünkbe a keresztény könnyűzenei dalokról:

1. Csak Jézusnak szolgálok - 100 Folk Celsius: Miki manó meséi

 

 

Itt a zene stílusa hasonló, én mind a kettőnél el tudnám képzelni, hogy a másikat kezdik el énekelni.

2. Áldjon meg téged az úr (Ároni áldás) - Halász Judit: Micimackó

 

 

Itt nem csak a stílus, hanem a dallam egyes részei is hasonlítanak egymásra. Rögtön eszembe jutott az Ároni áldás közben Halász Judit dala, és már nem is tudtam figyelni a keresztény szövegre.

3. Gável Testvérek: Végtelen (Tápláló szent kenyér) - USA for Africa: We are the World

Itt a dallam nem hasonlít, de a szerkezetben, stílusban találhatunk hasonlóságokat. Nekem lightosított We are the World utánérzésem lett, amikor a Végtelent hallottam.

4. Ne félj, mert megváltottalak - Korál: Maradj velem

 

 

 

Hamar eszembe jutott a Korál együttes Maradj velem című száma, amikor a Ne félj, mert megváltottalak című keresztény könnyűzenét hallottam. A stílus nagyon hasonló.

5. Oceans (Meghívtál, hogy vízre lépjek) - Bagossy Brothers: Olyan Ő

A stílus, szerkezet hasonló. Így nem lehet figyelni a keresztény szövegre, ha közben eszembe jut egy világi könnyűzene.

6. Helyes Beat: Nincs más Isten - Polgár Peti: Ma nem leszünk józanok (Ocho Macho paródia)

 

 

 

Hallgatod a Helyes Beat-et és közben eszedbe jut, hogy "az öreg Pista tanítja ne igyál kólát, az öreg Pista tanítja, hogy az csak lónyál..."  Nagyon keresztény, ugye? Na, így nem lehet a Nincs más Isten szövegére figyelni.

 

7. Kvint: Mindig csendben szól - Korál: Kergesd el a felhőt a házamról

 

 

 

 

Itt a stílusban és a szerkezetben is találhatunk hasonlóságokat. Eszébe jut az embernek a Korál slágere, és már nem is a keresztény szövegre figyel. 

 

8. Jézus, áldott legyél - Titanic filmzene

 

 

A két zene stílusa hasonló. Hallgatjuk a Jézus, áldott legyél című keresztény könnyűzenét, és eszünkbe jutnak a Titanic film képkockái. Közben vajon a keresztény szövegre figyelünk? Elárulom: nem.

9. Pintér Béla: Én még mit sem tudtam rólad - Bojtorján: Vigyázz magadra fiam

Itt a stílus, hangszerelés nem nagyon hasonlít, de Pintér Béla énekének dallama eléggé "Bojtorjános". Sőt, a két dal refrénjének majdnem ugyanaz a dallama.

Hallhatjuk, hogy sok keresztény könnyűzene hasonlít világi slágerekre. Az, hogy ezek eszünkbe jutnak, és nem a keresztény szövegre figyelünk, nem a mi egyedi problémánk. Az az egyik baj a keresztény könnyűzenével, hogy összemossa a szentet a világival. Dallamvilága a világi könnyűzenei stílusból merítkezik, szövege pedig keresztény. Ezzel összezavarja a híveket. Egyfelől hallják, hogy keresztény a szöveg, de tudat alatt érzik, hogy a zene világi, így előjön a világi lelkület. Nincs bajom a könnyűzenével, de ne vigyük be a templomba!

 

 

 

 

A dolgok felcserélése károkat okoz

 A keresztény könnyűzene olyan a liturgiában, mintha benzint tankolnánk a dízel autónkba. Károkat okoz, mert nem oda való. Ugyanez természetesen fordítva is igaz.

Ha gregoriánt énekelnénk a buliban, akkor valószínűleg minden ott tartózkodó ember kiakadna. Kiakadásuk jogos lenne. Nem arra való a gregorián, hogy buliban használjuk. Ez a keresztény könnyűzenére is igaz. Jogosan támadható liturgikus használata, mert nem illik oda. A templomon kívül lehet találni helyet a keresztény könnyűzenének is. Például lehet a sportcsarnokban dicsőítő est, stb. De a szentmisén nincs helye ennek a műfajnak!

Ahogy autóinkba a megfelelő üzemanyagot tankoljuk, ugyanúgy a zenei műfajokat is a saját helyükön használjuk! A gregoriánt, népéneket a templomban, a könnyűzenét pedig azon kívül.

Mindennek megvan a maga helye.

Ne cseréljük össze őket!

 

A keresztény könnyűzene nem felel meg az egyházzene követelményeinek

 Mint mindennek, az egyházzenének is megvannak a követelményei. X. Pius pápa zenei motu propriója 3 követelményt határoz meg. Most ezeket vesszük sorra, kiegészítve azzal, hogy miért nem felel meg a keresztény könnyűzene nekik.

1. Legyen szent, vagyis a liturgia tartalmával és formájával összhangban álló, a világias hangvételt elkerülő. - A keresztény könnyűzene - zeneileg - világi lelkületű. Hiába írunk a könnyűzenének keresztény szöveget, attól még a zene magával hozza a bulik hangulatát. A zene erősebb, mint a szöveg, úgyhogy elvonja a figyelmet arról. A gregoriánok és a népénekek dallama nem vonja el a szövegről a figyelmet, sok esetben még segít is az elmélyülésben, elmélkedésben.
Nagyon gyakran a keresztény könnyűzenék szövege nem áll összhangban a liturgiával. Lehet sok ilyet találni, én például találkoztam már olyannal, hogy "mikulás", (ezután már csak a rénszarvast hiányoltam...) vagy például azzal, hogy "Még a kakas mélyen aludt, mikor útnak indultunk" (Énekelj az Úrnak! 225. Vándordiákok dala). Mondjuk utóbbinál azt sem értem, hogy mi módon kerülhetett be egy - állítólag - "keresztény" könnyűzenéket tartalmazó kötetbe. Komolyan nem értem. Találtak egy soha nem használt Bojtorján dalt a fiókban, és hasukra ütve kinevezték kereszténynek? Na mindegy, erre a kérdésre soha nem kapunk választ.

2. Egyetemes, objektív jellegű, Isten igéjének és üzenetének hordozására alkalmas és nem egyén vagy csoport vallási élményének kifejezésére szolgáló. - A keresztény könnyűzene megosztja a keresztényeket, tehát nem objektív és nem is egyetemes. A bulik dallamvilága nem alkalmas Isten igéjének és üzenetének hordozására. Persze lehet, hogy valakiket közelebb emel Istenhez ez a műfaj, de ez így egyén vagy csoport vallási élményét fejezi ki. Nem lehet azért bevinni a liturgiába ilyen műfajt, mert egy bizonyos csoportot Istenhez emel. Ez a csoport szervezzen a stadionban dicsőítő estet vagy zenéljen a tábortűz mellett, de ne a liturgiában használják a keresztény könnyűzenét.

3. Művészileg értékes, akár egyszerűbb, akár komplikáltabb művészi formákat használ - Ennek az egy követelménynek akár még meg is felelhetne a könnyűzene. Van közte olyan, ami jól meg van írva, komplikált és művészi. De a keresztény könnyűzenénél nem ez a többség, hanem a gagyi, néhány akkordos borzalmak. Igazából mivel a többi követelménynél megbukott a könnyűzene, ezért ha ennek éppen meg is felel, akkor sem alkalmazható a liturgiában.

Látjuk már, hogy a műfaj vitathatatlanul nem felel meg e követelményeknek. Ne alkalmazzuk a liturgiában!

Szent X. Pius pápa

Miért alkalmatlan liturgikus használatra a keresztény könnyűzene?

Nagyon sokféle válasz létezik erre a kérdésre, most az általunk vélt legjobbakat szedjük össze.

1. Egyrészt azért, mert megosztó. A liturgiának semmilyen eleme nem lehet megosztó. A liturgikus szövegek nem megosztóak. Ha lecserélnénk őket megosztóra, vagy csak néha-néha használnánk megosztó szöveget, az rendben lenne? Nem hiszem. A liturgikus zene sem lehet megosztó.

2. A keresztény könnyűzene - zeneileg - világi lelkületű. Eredetileg a könnyűzene világi volt. A keresztény könnyűzenét csak annak szövege ismeretében lehet megkülönböztetni a világitól. Ezért az embereknek pl. "buliban vagyok" érzése lesz, ha ilyet hallanak. Ezzel elvonja a figyelmet a lényegről.

3. Sokszor gagyi. - Nyilván van közöttük igényesen, jól megírt, de jelenleg nem ezt látom a többségnek. Olyanok is tollat ragadnak keresztény könnyűzenét írni, akiknek nincs ehhez megfelelő előképzettségük, éppen ezért igénytelenül, rosszul írják meg. (Például addig jutnak az akkordokban, hogy "egynégyötegy".)  Az ilyen dalok aztán az amatőrebb együttesek között szétterjednek és ismertté válnak. Aztán a szentmiséken rontják a színvonalat.

4. Gyakran láttam olyat, hogy az ilyen együttesek nem szolgálatnak, hanem fellépésnek élték meg a szentmisét. Amikor nem ők voltak "porondon", hanem mondjuk a pap beszélt, akkor izegtek-mozogtak, próbálták magukra irányítani a figyelmet.

5. Sokszor magyartalan a szövege. A külföldről "behurcolt" ilyen énekek szövegét legtöbbször nem sikerül jól lefordítani, és hülyén hangzik - vagy akár értelmezhetetlen - magyarul.
A szöveghez még az jutott eszembe, hogy van olyan eset, ahol semmi köze nincs ahhoz, hogy "keresztény". Gondolok itt például a "kék könyvben" (Énekelj az Úrnak!) található "Esztergomban füttyentettek felénk az Eszterek" (225. Vándordiákok dala) és hasonló szövegekre.

6. Az igények kiszolgálása. Olyan, mintha a tévelygőkért leugranánk a szakadékba, ahelyett, hogy felhúznánk őket onnan. Ezután építünk olyan templomot a szakadékban, ahová bemennek, mert úgy építettük meg, és olyan liturgiát tartunk nekik, ami megfelel az igényeiknek. Csak ettől nem lesznek valódi keresztények. Azért jön akkor templomba a nép, hogy szórakozzon. Nem az élményért kell oda vágyni. Legalábbis nem a világi élményért, amit a könnyűzene ad, (még akkor is, ha keresztény szövege van) hanem a lelki élményért.

7. Másra való. A könnyűzenének soha nem volt az a célja, hogy bevigyük a liturgiába. Bulizni, szórakozni, arra jó. De a liturgiába nem szabad bevinnünk. A keresztény könnyűzene olyan a liturgiában, mintha festékszóróval akarnánk tájképet festeni. Nem arra való. Jó a festékszóró mondjuk újrafesteni a talicskát, de arra nem, hogy tájképet fessünk vele. Ugyanígy a "keresztény" könnyűzene sem való a liturgiába.

8. Mulandó. A divatok jönnek-mennek. Egyszer majd a keresztény könnyűzene is kimegy a divatból. Jézus, és az Ő tanítása örök. A gregorián és a liturgia örök. Vigyünk be a liturgiába mulandó dolgokat, mert most épp ez az új, ez a divatos? Biztos, hogy minden, ami új jó, követendő a keresztények számára és alkalmazható a liturgiában? Nem.

Mitől szent a szent zene?

 Röviden és érthetően megfogalmazva attól, hogy más, mint a világi. Markánsan különbözik attól. Ha az ember szöveg nélkül gregoriánt vagy népéneket hall, akkor is meg tudja arról mondani, hogy egyházi zene szól.

A könnyűzene világi eredetű. Ha keresztény könnyűzenei dalokat mutatnánk meg szöveg nélkül hívő embereknek, akkor nem tudnák megmondani, hogy most a világi, vagy a keresztény könnyűzenét hallják. Kivéve persze, ha ismeri az illető azt a keresztény könnyűzenei éneket.

A Pengetőn találkoztam ezekkel a gondolatokkal: "Furcsa lenne, ha a liturgiában nem jelenhetnének meg az érzelmeink. A liturgikus ének valójában hamissá válna, a jobb agyféltekünk teljességgel lebénulna. Még szerencse, hogy egyáltalán nincsen ilyesmiről szó!" - Igen, csak nem mindegy, hogy milyen érzelmeket hoz elő a liturgikus ének. A gregorián keresztény lelkületű érzelmeket hoz felszínre, a keresztény könnyűzene pedig világi lelkületű érzelmeket. Azért hozza elő a világi lelkületet, mert vele párhuzamosan létezik világi könnyűzene is, amit azért többször hall az ember. Ha nem figyel a szövegre, - és miért is figyelne, hiszen a zene erősebb, elvonja róla a figyelmet - akkor nem tudja megkülönböztetni a keresztény könnyűzenét a világitól. Ezért úgy fogja érezni magát, mintha pl. buliban lenne.

Lehet most mondani, hogy az orgonát eredetileg a pogányok használták gyalázatos, világi eseményeken. De! Mire az orgona bekerült a liturgiába, addigra világi használata teljesen "kikopott". Nem használták már világi eseményeken, ezért bekerülhetett a liturgiába. Sőt, mára szinte "egybeforrt" az orgonamuzsika a templommal. Ha a világi könnyűzene mára már jó ideje megszűnt volna, és csak keresztény könnyűzene lenne, akkor talán használható lenne az is a liturgiában. Nem hozná elő a világi lelkületet azért, mert a szövegen kívül semmiben nem különbözik a világi könnyűzenétől. Azt nem vitathatja senki, hogy keresztény könnyűzenei dalok sokszor hasonlítanak egy-egy világi könnyűzenét játszó együttes zenéjére. Ameddig ez így lesz, és a kettő párhuzamosan létezik, addig nem alkalmazható keresztény könnyűzene a liturgiában. Valljuk be, nem valószínű, hogy a világi könnyűzene bármikor is meg fog szűnni, úgyhogy soha nem lesz alkalmas ez a műfaj liturgikus alkalmazásra.