"A Dal" nevű könnyűzenei tehetségkutató műsorban az idei évben keresztény könnyűzene is megszólal. Ebben a műsorban világi töltetű dalokkal kell megmérkőznie, tehát kikerül a "megszokott", keresztény közegből.
Itt álljunk meg egy szóra. Nemrégiben a keresztény könnyűzenei elit teljes bizonyossággal azt állította, hogy a keresztény könnyűzene mostanra óriási mértékben elkülönült a világi könnyűzenétől, ezáltal alkalmas lett liturgikus használatra. De ha a keresztény könnyűzene teljesen más most már, mint a világi könnyűzene, akkor hogyan lehet versenyeztetni, összehasonlítani a világi dalokkal? Elárulom, sehogy. Most mégis ez történik: a keresztény könnyűzene "harcol" a világiakkal. Ez azt bizonyítja, hogy ez a nagy szétválás mégsem történt meg. Ha lehet "versenyeztetni", összehasonlítani a keresztény dalokat a világi könnyűzenével, akkor a kettő zeneileg nem különbözik olyan mértékben, mint ahogyan azt korábban állították. Ez azt jelenti, hogy a keresztény popzene zenei része otthon érezné magát a stadionokban, diszkókban, szórakozóhelyeken.
De az eddig használt, hagyományos liturgikus zene "jól érezné magát" a liturgián kívül? Nem gondolnám. A szakrális zene akkor jó, ha nem lehet a liturgián kívül használni. Gondoljunk csak bele, hogy milyen ferde szemmel néznének ránk, ha a vendéglőben gregoriánt, a stadionban pedig népéneket énekelnénk. A hagyományos egyházzenét nem tudnánk összehasonlítani, versenyeztetni a világi zenével, de nem is kell ezt tennünk. A keresztény könnyűzene pedig most versenyre kel a világival, hiszen a szövegén kívül nem sokban különbözik tőle. Ez is azt bizonyítja, hogy nem alkalmas liturgikus használatra, hiszen a liturgiának semmilyen eleme nem lelhet otthonra világi közegben.
Azért én reménykedek abban, hogy valamire jó lesz ez a verseny. Talán néhányan a nagy nézettségű tehetségkutató műsorban hallott keresztény könnyűzene hatására elkezdik Istent keresni. (Bár ez sajnos nem túl valószínű.) És ha ez így lesz, akkor megvan a keresztény könnyűzene létjogosultsága. El kell vele "vegyülni" a világiban. Tehát szórakozóhelyeken, stadionokban, vendéglőkben, stb. használni. (De nem a templomban, pláne nem a liturgiában!) Talán az ilyen helyekre járó, nem hívő ember ezt könnyebben befogadja, és elkezdi Istent keresni. Viszont ha már megtért, akkor onnantól kezdve a liturgiában már nem kell, hogy keresztény könnyűzene szóljon. Hiszen a keresztény popzenének nem feladata megtartani őt a hitben, hanem csak elindítania kell őt a megtérésben. Ha csak a keresztény könnyűzene miatt jár valaki templomba, akkor az nem tért meg igazából. Nem a zene miatt kell odamenni.
A szentmisén már csak a hagyományos egyházzenének van helye. Isten örök, ezt az egyházzenével is jelképezhetjük, ha a liturgiában csak a hagyományost alkalmazzuk. A gyakorló keresztényeknek már nincs szükségük arra, hogy a szentmisén keresztény könnyűzene szóljon, hiszen nem amiatt járnak templomba. Ettől függetlenül persze otthon hallgathatják, egyéni dicsőítésre használhatják.
Mindennek megvan a maga helye és ideje. A hagyományos egyházzenének a liturgiában, a keresztény könnyűzenének pedig a templomon kívül. A kettőt pedig nem kell felcserélni, összemosni. Mert a dolgok felcserélése, összemosása károkat okoz.
 |
| A keresztény könnyűzene nem a templomba való. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése