A keresztény könnyűzene olyan, mint az életlen kés

"Isten nem haragszik érte." - Ilyen érvvel is találkoztam már a keresztény könnyűzene mellett. Valóban. Isten nem haragszik ezért.

Csakhogy mi, emberek létrehoztunk már szebbet, jobbat, igényesebbet, lélekemelőbbet. Akkor miért dicsőítenénk másodlagos zenei anyaggal Istent? A kenyeret sem életlen késsel szeleteljük. Törekedjünk az egyházzenében is a jobbra! Vagy Isten nem érdemli meg, hogy valódi szent zenével dicsőítsük? Nem gondolnám.

A könnyűzene maradjon a szórakozóhelyeken, bárokban, bulikban. Felőlem ott elfér. Csak ne tegyük azt a szót mellé, hogy keresztény, ne hurcoljuk be az Egyház falai közé. Elvégre nem létezik keresztény gyilkosság sem. Ha valakinek kioltjuk az életét, az nem valami keresztény tett. Ugyanígy a könnyűzene sem lehet keresztény.

Nem alkalmazhatunk az egyházzenében  másodlagos dolgokat. Istennek azt "adjuk", amit mi, gyarló emberek legjobb tudásunk szerint hoztunk létre. Ne elégedjünk meg a liturgikus zenékben olyan félmegoldásokkal, mint a keresztény könnyűzene! Elvonja a figyelmet a lényegről, míg a valódi musica sacra segít elmélyülni, elmélkedni. 

A keresztény könnyűzenészeket tisztelettel arra kérem, hogy gondolkodjanak el ezen. Nem száműzni akarom őket, például (ha van egyáltalán kántor ott, ahol szolgálnak) alakíthatnak kórust, énekelhetnek miséket, népénekeket, gregorián tételeket. A gitárosok pedig megtanulhatnak magas szinten gitározni, kísérhetik művészien a hagyományos egyházzenét.

"Jó pap holtig tanul." - Ez igaz az egyházzenészekre is, nem ragadhatunk le a könnyűzenénél!

 

Lehet gitárral kísérni az énekeket szentmisén?

Az, hogy a zene illik-e a liturgiába, nem teljesen hangszerfüggő. (Nyilván rockgitárt, jazz orgonát és hasonlókat ne használjunk.)

Sok gitáros mégis abban a tévhitben él, hogy a kántoroknak a gitárral, mint hangszerrel van bajuk. A gitár semmit nem vétett, de nem mindegy, hogy mit és hogyan adunk rajta elő. A "gitáros" énekek általában néhány akkordból állnak, gyakran gagyi a dallamuk. Nincs előírva, hogy ez a hangszer csak a keresztény könnyűzenei dalokat kísérheti. Lehet igényesen és művészien is gitározni. Igaz, ez kicsit több gyakorlást igényel, de megéri. Nem kell a keresztény könnyűzene, lehet a Szent vagy Uramból vagy az Éneklő Egyházból venni az énekeket. Erre néhány példa: (Ugyan ezek digitális zongorán lettek felvéve, de valódi gitárokon is kivitelezhetőek.)

https://youtu.be/v3w5IFHHjV4

https://youtu.be/SCarOQbR9eE

https://youtu.be/829y9Jf30L0

https://youtu.be/jTU2FuhL-bc

Na így már mindjárt más, ezt hallhatjuk. Nyilván az ilyen szintű gitárjáték magasabb előképzettséget követel meg, ami a három akkordig jutóknak már sok. De azok, akiknek nincs megfelelő zenei képzettségük nem is akarnak liturgiában szolgálni, ugye? (Sajnos akarnak, nem zavarja őket, hogy rontják a színvonalat. Úgy gondolják, hogy játszhatják a plöm-plöm zenéket. Valószínűleg tisztában sincsenek azzal, hogy el vannak maradva. És sokszor ilyenek túrják ki a képzett kántorokat...) A művészi, gitárral kísért zene illik a liturgiába, mert nem populáris slágerekből lett átalakítva kereszténnyé, nem érzed közben magad úgy, mintha buliban lennél. Mennyivel szebb az ilyen gitáros dicsőítés, mint pl. a taizé énekek. Bátorítjuk a gitáros zenekarokat, hogy kövessék ezt a jó példát!

A keresztény könnyűzene nem jó evangelizációs eszköz

"A fiataloknak ez kell!" - Gyakran hangzik el ez a mondat érvként a keresztény könnyűzene mellett. De akkor a drogosoknak osszunk drogot, a kommunistáknak pedig emeljünk Kádár szobrot vörös csillaggal, hiszen nekik ez kell, ezért jönnek majd templomba?  

Elsőre durvának tűnhet, de ezek a dolgok párhuzamba állíthatók, mivel a zenei hanyatlást szépen sorban követi majd a többi. Nem az a megoldás, hogy a tévelygőkért leugrunk a szakadék széléről, hanem az, hogy felhúzzuk őket onnan.  

A gagyi könnyűzenei dalokat gyakran - akár különösebb előképzettség nélküli emberek - még rosszul is adják elő: nincsenek összehangolva, hamisan énekelnek, és még lehetne sorolni. Ez a zenei romlás ökumenikus jelenség, jelen van mind a katolikusoknál, mind a protestánsoknál. Sajnos egyházi fenntartású óvodákban, iskolákban is találkozhatunk vele, ahol pont a legsebezhetőbb korosztályok ízlését ferdíti el. (Utóbbiról személyes tapasztalataim is vannak.)

Kell téríteni az embereket, de nem olyan módon, hogy közben egyre lejjebbi szintekre süllyedünk. Isten szabad akaratot adott mindenkinek, aki mégis a rossz mellett dönt, az majd pofára esik a végelszámolásnál. De ha így folytatjuk, értékeinket eltiporjuk és az ürülékanyagból épített várat éltetjük, akkor majd mi is leshetünk. Csak nehogy már késő legyen, mire föleszmélünk!

"Millió légy nem tévedhet" - De.