Gonoszok a kántorok, ha gregoriánt énekelnek?

"Gonoszok" a kántorok, akik gregoriánt énekelnek - legalábbis ez jön le a Pengetőn néhány napja megjelent cikkből. 

A cikk szerzője szerint gregoriánt kell énekelni, ha a "gonosz", konzervatív kántor valamilyen oknál fogva nem akarja, hogy a hívek énekeljenek. Ezek a "csúf", "gonosz" egyházzenészek nem hagyják énekelni a népet! Bezzeg a keresztény könnyűzenét zengik a hívek. (Bár én nem ezt tapasztalom.)

De miért tudnak kevesebben bekapcsolódni, ha gregorián csendül fel a szentmisén? Na nem azért, mert azt annyira nehéz lenne énekelni. A hívek hallás után könnyen meg tudnák tanulni a gregorián énekeket. Csupán azért nem tudják énekelni, mert nem mutatjuk meg nekik. Ha nem használjuk ezeket a gyönyörű énekeket, (és ez sok helyen évek óta így van) akkor nem fogják tudni a hívek. 

Sokan azzal magyarázzák a keresztény könnyűzene létjogosultságát, hogy a "fiataloknak ez kell". De az ifjúságnak nem a keresztény könnyűzene kell, hanem az, amit mutatunk nekik. Ha mi mindig is a hagyományos egyházzenét használtuk volna, akkor nem lenne szükség a keresztény popzenére. Csak sokan féltek attól, hogy a gregoriánt, népéneket a fiatalabbak nem értenék, nem éreznék magukénak. (Ezért inkább a keresztény könnyűzenét tanították nekik.) De ha nem adjuk meg a lehetőséget nekik, hogy megértsék, szerethessék a hagyományos egyházzenét, akkor nem is fogják. Ezért van nagy felelősségünk abban, hogy mit mutatunk a fiataloknak.

Ne féljünk megmutatni, megtanítani az ifjúságnak a gregoriánt! Ha megadjuk nekik a lehetőséget, hogy befogadhassák, akkor befogadják és énekelni is fogják.

 

A keresztény könnyűzene világi közegben is otthon érzi magát

 "A Dal" nevű könnyűzenei tehetségkutató műsorban az idei évben keresztény könnyűzene is megszólal. Ebben a műsorban világi töltetű dalokkal kell megmérkőznie, tehát kikerül a "megszokott", keresztény közegből.

Itt álljunk meg egy szóra. Nemrégiben a keresztény könnyűzenei elit teljes bizonyossággal azt állította, hogy a keresztény könnyűzene mostanra óriási mértékben elkülönült a világi könnyűzenétől, ezáltal alkalmas lett liturgikus használatra. De ha a keresztény könnyűzene teljesen más most már, mint a világi könnyűzene, akkor hogyan lehet versenyeztetni, összehasonlítani a világi dalokkal? Elárulom, sehogy. Most mégis ez történik: a keresztény könnyűzene "harcol" a világiakkal. Ez azt bizonyítja, hogy ez a nagy szétválás mégsem történt meg. Ha lehet "versenyeztetni", összehasonlítani a keresztény dalokat a világi könnyűzenével, akkor a kettő zeneileg nem különbözik olyan mértékben, mint ahogyan azt korábban állították. Ez azt jelenti, hogy a keresztény popzene zenei része otthon érezné magát a stadionokban, diszkókban, szórakozóhelyeken.

De az eddig használt, hagyományos liturgikus zene "jól érezné magát" a liturgián kívül? Nem gondolnám. A szakrális zene akkor jó, ha nem lehet a liturgián kívül használni. Gondoljunk csak bele, hogy milyen ferde szemmel néznének ránk, ha a vendéglőben gregoriánt, a stadionban pedig népéneket énekelnénk. A hagyományos egyházzenét nem tudnánk összehasonlítani, versenyeztetni a világi zenével, de nem is kell ezt tennünk. A keresztény könnyűzene pedig most versenyre kel a világival, hiszen a szövegén kívül nem sokban különbözik tőle. Ez is azt bizonyítja, hogy nem alkalmas liturgikus használatra, hiszen a liturgiának semmilyen eleme nem lelhet otthonra világi közegben.

Azért én reménykedek abban, hogy valamire jó lesz ez a verseny. Talán néhányan a nagy nézettségű tehetségkutató műsorban hallott keresztény könnyűzene hatására elkezdik Istent keresni. (Bár ez sajnos nem túl valószínű.) És ha ez így lesz, akkor megvan a keresztény könnyűzene létjogosultsága. El kell vele "vegyülni" a világiban. Tehát szórakozóhelyeken, stadionokban, vendéglőkben, stb. használni. (De nem a templomban, pláne nem a liturgiában!) Talán az ilyen helyekre járó, nem hívő ember ezt könnyebben befogadja, és elkezdi Istent keresni. Viszont ha már megtért, akkor onnantól kezdve a liturgiában már nem kell, hogy keresztény könnyűzene szóljon. Hiszen a keresztény popzenének nem feladata megtartani őt a hitben, hanem csak elindítania kell őt a megtérésben. Ha csak a keresztény könnyűzene miatt jár valaki templomba, akkor az nem tért meg igazából. Nem a zene miatt kell odamenni.

A szentmisén már csak a hagyományos egyházzenének van helye. Isten örök, ezt az egyházzenével is jelképezhetjük, ha a liturgiában csak a hagyományost alkalmazzuk. A gyakorló keresztényeknek már nincs szükségük arra, hogy a szentmisén keresztény könnyűzene szóljon, hiszen nem amiatt járnak templomba. Ettől függetlenül persze otthon hallgathatják, egyéni dicsőítésre használhatják.

Mindennek megvan a maga helye és ideje. A hagyományos egyházzenének a liturgiában, a keresztény könnyűzenének pedig a templomon kívül. A kettőt pedig nem kell felcserélni, összemosni. Mert a dolgok felcserélése, összemosása károkat okoz.

A keresztény könnyűzene nem a templomba való.