Az egyházzene a liturgia saját szerkezetéből kifejlődött, azzal összhangban álló, elsősorban vokális zene. A liturgia lényeges részének tekintik, melynek Isten dicsőségét és a hívők lelki épülését kell szolgálnia. X. Pius zenei motu propriója 3 követelményt határoz meg:
- Legyen szent, vagyis a liturgia tartalmával és formájával összhangban álló, a világias hangvételt elkerülő - a keresztény könnyűzene világias hangvételű, tehát már ennek a követelménynek sem felel meg.
- Egyetemes, objektív jellegű, Isten igéjének és üzenetének hordozására alkalmas és nem egyén vagy csoport vallási élményének kifejezésére szolgáló - a keresztény könnyűzene ennek sem felel meg, mivel inkább arról szól, hogy érezzük úgy magunkat, mintha egy buliban lennénk. A könnyűzenei dallam pedig elvonja a figyelmet az esetleg értékes szövegről, noha a szöveg lenne a lényeg.
- Művészileg értékes, akár egyszerűbb, akár komplikáltabb művészi formákat használ - a könnyűzene populáris és "könnyű", (nem az az elsődleges célja, hogy nagy művészeti értéket hordozzon) tehát nem mondható művészileg értékesnek.
E követelményeknek legjobban a gregorián felel meg, mely az egyház hivatalos, latin nyelvű, egyszólamú, hangszerkíséret nélküli éneke, amit minden más szent zene számára példaként állít.
Fontos, hogy a nép is be tudjon kapcsolódni a liturgikus éneklésbe. "Aki énekel, kétszeresen imádkozik" - mondta Szent Ágoston. A reformáció után a katolikus közösségekben is igény lett arra, hogy anyanyelven énekeljenek. A népének az egyházban egy nem hivatalos, de elfogadott műfaj lett. Gondosan válogassuk ki az énekeket, mivel sok olyan van köztük, ami nem illik liturgikus környezetbe.
Források:
http://lexikon.katolikus.hu/N/n%C3%A9p%C3%A9nek.html
http://lexikon.katolikus.hu/E/egyh%C3%A1zzene.html
